Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bátonyterenye és Kisterenye története

2008.04.13

 

A VÁROS TÖRTÉNETE

     Bátonyterenye Nógrád megyében, a Zagyva és a Tarján-patak, valamint a 21-es és a 23-as számú utak találkozásánál található. A város a Mátrától északra, valamint a Cserháttól keletre, a Zagyva völgyében fekszik. A fővárostól kb. 100 km-re, a megyeszékhelytől, Salgótarjántól 15 km-re, a Szlovákiától pedig, kb. 25 km-re található. A mintegy 15000 lakosú Bátonyterenye négy település összecsatolásával jött létre. A négy település: Nagybátony, Kisterenye, Maconka és Szúpatak. A város címerében található négy lángcsóva a négy városrészt szimbolizálja. Bátonyterenye városi rangot 1989-ben kapott.

     A város térsége már a bronzkor második felében, időszámításunk előtt mintegy 1500 évvel lakott volt. Ezt bizonyítják a Kisterenye Aranyhegyén az archeológiai lelőhelyek, valamint a nagybátonyi 964 db umasír. Nagybátony első okleveles említésének időpontja 1216-ból (más forrás szerint 1231) származik, Batun névvel. Maconka első említése 1297-ben Machunka néven. Kisterenye: 1381 (1297) Egihazas Therennye és Szúpatak: 1461 Azzyvpatak néven. A középkorban, a török megjelenéséig Kisterenye Vásáros (1413) előneve arra utal, hogy egy terület piacközpontja lehetett mezővárosi ranggal. Egy időben Szúpatak mezőgazdasági földjeit maconkai jobbágyok művelték. Buda, majd Hatvan eleste után az egész Zagyva-völgye könnyű célpontjává vált a portyázó törököknek. Az 1550-es években Nagybátonyt és Maconkát többször is felégették. Szúpatakot mintegy 100 évre lakhatatlanná tették. Kisterenye pedig 1686 után vált egy rövid ideig lakhatatlanná. Az újratelepítések során nagyrészt az őslakosok tértek vissza a településrészekhez. Kivételt képez ez alól Szúpatak, melyet 1740 körül a szlovákiai Lucsatyinból érkező családok népesítettek be. A XVIII-XIX. században két nemesi család, a Gyürkyek és az Almássyak, birtokolta a településeket  A XIX. század 50-es éveiben, a város környékén szénlelőhelyekre bukkantak. Nagybátonyban 1853 körül, Kisterenyén 1857 környékén. Az 1860-as években megépülő Salgótarján-Hatvan vasútvonal bekapcsolta a várost az ország infrastruktújába. Majd az 1868-as, kisterenyei szénkitermelés megindításának hatására a település rohamos fejlődésnek indult. A szénbányászaton alapuló jobb életkörülmény és a munkalehetőség családok ezreit vonzotta az Alföld elszegényedett falvaiból. A bányászkodás  leginkább Nagybátony településszerkezetét határozta meg. Azaz a kolónia-szerű építkezési formát 1949-től a korszakra jellemző, bányaváros jellegű tömblakások építése követte. Kisterenyén a bányatelep fokozatosan egybeépült az ősfaluval. Ez alól kivétel a mintegy 3km-re fekvő Rákóczi-bányatelep, melyet 1950-ben csatoltak a településhez. Az 50-es években a lakosság fele a bányászatból élt, 1/4-e pedig földművelésből. A településrészek közül az 1964-ben összeépült Maconka és Bányaváros középmagas épületekkel van beépítve. Kisterenye településrész néhány tömblakás kivételével kertváros jellegű, szabadon álló, jelentős számú házhellyel rendelkezik. Szupatak lakossága töredékére zsugorodott, pedig a településrész megmentésre érdemes, hiszen évszázados településszerkezete, a népi építkezés még fellelhetõ formái különleges értéket képviselnek. Mindez a kétszáz évvel ezelőtt betelepült szlovákság kulturális örökségét képezi. A különböző intenzitásokkal folyó bányászati termelés 1992-ig folyt. Ekkor már csak Nagybátony városrészben. Ekkor a gazdasági kitermelés miatt felhagytak a még meglévő, jelentős, de kis kalóriaértékű szén kitermelésével. A bányák megszűnése miatt a megye akkori vezetői a különböző gyárak fiókintézményként való idetelepítését szorgalmazták. Nagybátonyban Fűtőber és harisnyagyár, Kisterenye településrészein pedig vasöntödét terveztek, végül a salgótarjáni Acélgyár egyes gyáregységei kaptak helyet. A  város mezőgazdaságát a kollektivizálás után a több kis téeszből alakult Mátra MGTSZ koordinálta hagyományos növénytermesztést és istállózott állattenyésztést választva profilul.

 


KISTERENYE

     A város érdekességei, látnivalói közé tartozik Kisterenyén az Aranyhegy a középbronzkori leleteivel, mely a magyar archeológia bölcsőjeként is ismert. Ugyancsak Kisterenye városrészben található a Gyürky-Solymossy kastély, mely 1790 körül épült késő barokk stílusban. Magyarországon szinte egyedülálló a hagymakupolás építményeivel és közel 20 hektáros parkjával. A téglalap alakú egyemeletes épület nyugati főhomlokzatának sarkain egy-egy kör alakú, zömök torony helyezkedik el. Innen nyílik a főbejárat is. Az épületet körbefutó párkány díszíti, manzárdtetős, tornyain zsindelyes hagymasisakok vannak. Déli oldalbejárata az épület tengelyében elhelyezkedő folyosóra nyílik. Mindkét szinten öt-öt, részben teknőboltozatos helyisége van. Széles, háromkarú lépcsőzete az emeleti folyosó kosáríves árkádjaihoz vezet. A földszinti dél-keleti sarokszobájában régebben kemence állt, ma a legtöbb szoba cserépkályhával van ellátva. A kastélyt nagyobb méretű, részben fallal övezett park veszi körül, melynek nyugati és déli bejáratát kovácsoltvas kapuk őrzik. A parkban a déli, Árpád utcai kapu mellett helyezkedik el az egykori gazdatiszti lakás épületcsoportja, sarkán zömök, kör alakú, egyemeletes toronnyal. Néhány lakóépület, a valószínűleg gótikus eredetű római katolikus templom és a Solymossy féle egykori lovarda épülete tartozik még a műemléki környezethez.   A kastélyt körülölelő hatalmas, ősfás, arborétumszerű, botanikai ritkaságokban bővelkedő park 1975 óta természetvédelmi terület. A kastély épületében id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész "Fába faragott élet" című állandó kiállítása is megtekinthető, hétfő kivételével naponta 10 és 14 óra között.

     A XV. században épült kisterenyei római katolikus templom gótikus eredetű. A városrész egyháza közel 600 éves múltra tekint vissza. Kisterenye plébániája már az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben is szerepelt, ám a templom építéséréről nincs adat. Arányai gótikus eredetét sejtetik, festett kazettás famennyezetéről, karzatáról és stallumáról 1713-ban, síkmennyezetéről 1731-ben tesznek említést. 1798-ban késő barokk stílusban átépítették és bővítették.  Eredeti zsindelyfedését 1928-ban palára cserélték. A II. Világháború után a szentély és a hajó egy része beszakadt, a háború után azonban helyreállították. A templom a dombvonulat peremén áll, egyhajós, megközelítően keletelt. Az előreugró homlokzati torony falsíkja és a hajófal iránya 8 fokkal eltér egymástól. Tornyát az órapárkány felett hagymasisak fedi, a templom oldalfalait egyszerű, kettős lizéniák tagolják. Szentélye a hajóval azonos szélességű, törtvonalú, szegmentíves fal zárja le. A hajó és a szentély négyboltszakaszos egységes teret alkot, keresztboltozattal van fedve. A kiugró falpilléreket kettős, szegmentívû hevederek kötik össze. A boltozott karzatot két erőteljes oszlop tartja. Berendezéséből a klasszicista fő és mellékoltár, valamint a kőoszlopon nyugvó szószék jelentősebb. A templom1994-ben lett felújítva.

     Nyomaiban fellelhetőek még a Gyürky-Solymossy uradalom lengyendi részének XIX. századi gazdasági épületei az ott levő vízimalom molnárházával, és a Felsõ-Lengyenden lévő Almássy uradalom egy részének maradványai. A várost alkotó négy település közül évszázadokon keresztül a legnagyobb Kisterenye volt, kedvező földrajzi elhelyezkedése, a közlekedési utak találkozása, később a vasúti csomópont kialakítása tette lehetővé fejlődését.

     A kastély közelében, az utcavonalon álló, arra merőleges népi jellegű ház (Árpád út 18) 1867 előtt épült, majd 1904-ben átalakították. Háromosztású, szoba - konyha - kamra elrendezéssel. Déli homlokzatán egykor végighúzódó faoszlopos tornácát többször átalakították, ma csak a konyha előtti három pillérköz nyitott, a faoszlopokat téglapillérre cserélték. Csonkakontyos, előreugró vízvetője koszorúgerendákon nyugszik.

     A másik népi jellegű épületet (Árpád út 20) az 1867-es birtokvázlat már ábrázolta. A lakóház az utcavonalon áll, arra merőlegesen. Négyosztású, szoba - konyha - kamra - istálló elrendezéssel. Északi homlokzatán, a három első helyiség előtt faoszlopos tornáca van, ennek utcai bejárat félköríves, egyszerű fejezetű oszloppal. A tornác nyugati végét kőpillér támasztja, a közbeeső faoszlopok díszes faragású merevítőkkel kapcsolódnak a tetőszerkezethez. Dongaboltozatos pincéje a tornác alatt épült. Csonkakontyos, oromfala a homlokzat mögött áll, a vízvezető díszes faragású széldeszkával van lezárva. Cseréppel fedett, kékesfehérre meszelt, helyiségei gerendásak.

 

forrás.http://www.matrainfo.hu/telep_batony.php

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.